Bevezetés

A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj 2002-ben nyert felvételt az UNESCO Világörökségi Listára. A világörökségi terület Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység lábánál, a Bodrog folyó mentén, illetve a Bodrog és a Tisza összefolyásánál található. A világörökségi helyszín és védőövezete 27 település közigazgatási területét fedi le összesen 88.124 hektár kiterjedéssel (világörökségi helyszín 13.245 hektár + a helyszín védőövezete 74.879 hektár). A táj képe és szerkezete, a tájkarakter az évezredes, ma is eleven, borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott. A borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés és az aszú bor készítése évszázadokon keresztül a "három sátorhegy" (a tokaji Kopasz-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott. A borvidék lehatárolásának jogi alapját IV. Károly császár (III. Károlyként magyar király) rendelettel teremtette meg, amikor 1737-ben Tokaj-Hegyalját, a világon az elsők között, zárt borvidékké nyilvánította.

A Tokaji Borvidék különleges klimatikus és környezeti adottságai, így a vulkanikus lejtők és vizes élőhelyek együttese, amelyek különleges mikroklímát eredményezve elősegítik a szőlőszemek aszúsodását okozó Botrytis cinerea nemespenész megtelepedését, továbbá a környező tölgyerdők jelenléte, egyedülállóan alkalmassá tette a területet a szőlőművelésre és a borkészítés egy egyedülálló formájának kialakulására...