Egyetemes értékek

(iii) kritérium A Tokaji borvidék a világon egyedülálló, legalább ezer éves szőlészeti-borászati hagyományt testesít meg, amely a mai napig lényegét tekintve változatlan formájában maradt fenn.

(v) kritérium A teljes Tokaji borvidék, beleértve a szőlőbirtokokat, a nagy múltú településeket és a történelmi pincerendszereket, eleven formában jeleníti meg a hagyományos földhasználat egy különleges formáját.

Integritás A kiemelkedő egyetemes érték attribútumai kielégítően épek. Ilyenek a különleges szőlőművelési módot lehetővé tevő környezeti tényezők (földtani, felszínalaktani, vízrajzi és klimatikus viszonyok), a történelmi szőlőbirtokok (dűlők, terroirok), a nagy múltú települések hálózata, az etnikai sokszínűséget tükröző gazdag kulturális örökség, a pincék és a szőlészeti-borászati kultúrához kapcsolódó egyéb, a tájkaraktert meghatározó építmények (teraszok, támfalak, szárazon rakott kőkerítések, víztározó medencék stb.) gazdag változatossága. Jóllehet a jelenlegi világörökségi helyszín a kiemelkedő egyetemes érték attribútumainak legtöbbjét magába foglalja, szükséges a helyszín és a védőövezet viszonyának, illetve a védőövezet külső határainak a felülvizsgálata. A hagyományos földhasználat a változó gazdasági viszonyok közepette is élő formájában fennmaradt. Hosszabb távon a vizes élőhelyek visszaszorulása, a beépített területek terjeszkedése, illetve a klímaváltozás jelenthetnek veszélyt a terület kiemelkedő egyetemes értékére.

Hitelesség Az évszázadok során gyakran ismétlődő háborús események és tűzvészek a terület épített örökségének jelentős részére hatással voltak; épületeket romboltak le, építettek újjá vagy újítottak fel. Az elmúlt fél évszázad helyreállítási munkáit a nemzetközi megőrzési és helyreállítási követelmények szigorú betartásával, a Velencei Kartával összhangban végezték, ennek köszönhetően a fennmaradó történelmi épületek hitelességének szintje teljes mértékben megfelel a Működési Irányelvekben foglaltaknak. A történelmi települések megőrizték alapvető települési szerkezetüket és egymással valamint a tájjal való kapcsolatrendszerüket. A kaji borvidéken élők több, mint ezer éve foglalkoznak szőlőműveléssel és borkészítéssel. Az ennek nyomán kialakult táj, a híres Tokaji Aszú készítése és értékesítése köré szerveződő városokkal, falvakkal, lényegében a kezdetektől változatlan megjelenési formában maradt fenn.

Védelmi és kezelési követelmények A teljes világörökségi helyszín és védőövezete a Kulturális örökségről szóló törvény alapján 2012. február 15-től jogi védelmet élvez, mint történeti táj, ennek értelmében a helyszínre vagy annak védőövezetére hatással levő jelentős beavatkozások csak a Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Kormányhivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala szakmai útmutatásai alapján végezhetők. A történeti táji védettség célja a történelmi épített környezet és a természeti környezet megóvása, a hagyományos földhasználat módok megőrzése és mindezen értékek fenntartható hasznosítása. A védett terület mintegy 61%-a része a Natura 2000 hálózatnak, így közösségi jelentőségűnek nyilvánított természeti területként uniós oltalmat is élvez. A területen nagy számban vannak egyedileg védett műemlékek, továbbá számos védett természeti terület található a világörökségi helyszínnel, illetve annak védőövezetével teljes vagy részleges átfedésben.

A világörökségi helyszín tulajdonviszonyait mindenkor a változatosság jellemezte: a kisméretű szőlőbirtokokat magánemberek tulajdonában találjuk, de léteznek önkormányzati, egyházi, és állami tulajdonú területek, illetve jelentősek a magáncégek által birtokolt nagy szőlőterületek. E sokszínű birtokviszony-rendszer a világörökségi helyszín jellegzetes vonása, ugyanakkor a kezelés szempontjából komoly kihívást jelent. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján kezelési terv fog kormányrendeletként hatályba lépni, amelyet hét évente felül kell vizsgálni...